Nocturne  Fut velem a busz, rohanhatna kint a világ, de nem így van, éppen hogy áll. Mégis, arcom az ablakhoz nyomom, leheletemen át nézem a képet. Egy asszony áll a szegényes ruha üzlet kirakata előtt, keze vágyakozva lendül a kívánt ruhadarab felé! Nem látom jól, vajon ott van-e a vágyott tárgy,…

Ha te nem volnál   Előttem lépdelsz, csípőd köröket ír, mosolyod, mint hűvös hajnali pír. a kelő nap vakítón  perzselő pírja, a veszett élet szavait mind felírja! Ha te nem volnál, hallanám, hogy az érzék rám kiált! van más is, annyi mindent láthatnál! Ha nem te volnál, Nem csak a…

 Az első hópehely   Ma egy márvány palást lenge szárnya, deres végű fehér lándzsa tánca, súlytalanul hullott le e tájra. Terhe mégis lelkem vájja, fájva!   Két szürkés felleg gyermeke ő, a pionyír, a merész úttörő! Kit kísérhet hófüggöny keringő, karmestere lehet bolydult…

Fogyó holdról történet   Szárnyaszegett álmok állnak, itt mellettem. Sárgán szegett szárnyon szállnak, hogy feledhettem? Pokoli szörnyek táncolnak, most elestem. Hóvá tart ez, s tart e még? Így leledzem.   Komor tölgyek erdejében, annak sűrű belsejében, egy szempár csillan az égen. Arc…

 Eredet Ajkad hozó párája, szép patakká ered! S boldogan csorog fülem titok barlangjába.   Hol a bongó cseppkövek, a Csodalény vízétől részegek! S e dőre káprázatban visszfényt csengenek. Neked!   kb. 2013  

Naplemente jön Tétova vörös láng rajzol, arcodra kósza vörös estét! Kínlódva erőlteti rád súlyos, vérbő, piros fénytestét.   Fekete fürtökben hull köréd, a láthatatlan sötét éj. Indulnál, de nincs hova! Most húnyt, s halott a fény.   Ezért ülsz itt tovább, és várod a rőt hajnalt. Lelked…

Megváltás két ütemben Behívó a jelöletleneknek!  Villogott vörösen a monitoromon a mondat. Álmodom, csak így lehet, hisz nekem nem szólhatnak, engem nem hívhatnak! Nem is tudják, hol vagyok, jelöletlen vagyok! De mégsem lehet álom, csak villog a felirat a szemem előtt, rőten ég a retinámba, marja…

Széltolt Az úton fekve, a repedt plexin át láttam meg őt, a férfit. Nehezen mozdul még a szemem is, szörnyen fáj az oldalam. Ismerős érzés ez, buktam el már párszor. Mért nem rohan hozzám? Hogy felsegítsen, hogy körülöttem jajveszékeljen? Egy kilométerkövön ül, arcát a kezeibe temeti, önmagába…

A felejtés hercege   „.Mindig gondoltam rád, Bárcsak mindig tudnád, Érted öltözött fel, Ez a Fagyott Világ!” /Omen – Fagyott világ/  A kórház udvarát napok óta belepte a hó, most is esik. Szakadatlanul, mintha csak azon erőlködne, hogy elfedje a barna világot, tisztába tegye a beteg földet,…

Kedves olvasóm! A nevem Borbély László, és már régóta írok, verseket, mesét, novellákat, melyek eddig csak engem szórakoztattak, illetve néhány közeli ismerősömet! Ezért úgy döntöttem, hogy közzéteszem itt a műveimet, talán másnak is tetszeni fog! (Az itt megjelent írások,mind kizárólag az én…