Az első hópehely
Ma egy márvány palást lenge szárnya,
deres végű fehér lándzsa tánca,
súlytalanul hullott le e tájra.
Terhe mégis lelkem vájja, fájva!
Két szürkés felleg gyermeke ő,
a pionyír, a merész úttörő!
Kit kísérhet hófüggöny keringő,
karmestere lehet bolydult szellő!
Szárnyaszegett bohó kis pille vagy,
szíved repes, pedig apád a fagy!
De szép anyád áttetsző vízeső,
ezért lényed mesés, megnyerő!
Hullhatsz jeges szívre, forró arcra,
helyetted gondolok majd mindig arra,
ha enyhül zord atyád bősz haragja,
könnycseppé válsz, életre, tavaszra!
2000.12.19 RPA
