A fekete rózsa ( first part )

Kerestem a földön, az égen,

magasan fenn, s lenn a mélyben.

Keresem most, és kerestem régen,

hogy mióta, nem tudom egészen!

Nem találtam sem Afrikában,

nem leltem ködös Angliában.

Egyszer láttam egy más világban,

De sötétben voltam, s pizsamában.

Egyik tövise fel is sértette ujjam!

A seb minden évben kiújul újra,

S az álmom úgy vissza – vissza tér,

mint dobogó szívbe a tóduló vér.

Most azt hiszem, jó úton járok,

csak előre nézek, nem a világot.

Sajnos most már előre sem látok,

csak egy titokzatos virágot kívánok!

Elértem a pokol tornácára,

a fekete birodalom határára.

Az ördögtől passzust kértem,

s az utamra visszatértem.

Átvágtam kénköves kanyonon,

rémektől hemzsegő folyosón!

Kárhozottak csaltak jobbra, balra,

nehezen találtam a helyes útra.

Hirtelen egy másik helyen voltam,

itt keveredett kék jó, sárga rosszal.

Én is hol jót gondoltam, hol rosszat!

S tévelyegtem, jó egy óra hosszat.

Aztán beléptem egy terembe,

ott nyílott ártatlan fehér rózsa!

Hívott és vágyta, szakítsam le,

de én elmentem mellette.

A másik teremben vörös rózsa volt,

nehéz ízekkel ékelt bódító illatok!

Nem voltam benn’, csak egy pillanatot,

s kimásztam egy nyitva hagyott ablakon!

Mert éreztem már, azt a másik szobát!

Mi a legegyszerűbb, és legszebb volt!

minek nem volt se színe, se nem szaga,

és nem tudom, hogyan jutottam oda! 

Beléptem, szemem nyílt és pillantottam,

igen fiam, az engem értő Fekete Rózsát!

Amely mellett vakon két őr strázsált!

De a rózsa kinyílt, csakis rám várt.

Kinyúltam felé, és magamhoz vettem,

szorítottam, szúrt, menekülni kezdtem.

mégis diadallal bírva azon elmélkedtem,

a pokolban voltam e, avagy a mennyben?

1994 - 2016-06-26