Szemeidben jártam

Előtted ahogy báván megálltam,

pillantásodra démonná váltam!

És szemednek nagyra nyílt ablakán,

pilleként repesve, oda beszálltam!

Benéztem a kék hegyek mögé,

hol hömpölygött gondolatfolyó.

Majd zöld mezők fölött vártam,

hogy tudjam, merre visz szárnyam?

Fent a te napod ragyogott rám,

meleg sugarai nyalták a hátam.

S mint néhai veszejtett Ikarosz,

vakmerőn a lelkednek szálltam!

Szíved – lelked tükör csarnokában,

hét faragott ajtót leltem, már vártam!

én merészen mindet sarkig tártam,

s szivárványra vetett írást találtam!

Vándor! Ki idáig törtél és eljutottál,

pajkos démon, találd ki mi a vágyam!

S a megfejtést írd csak papírra bártan,

rejtsd el, de csak picit, hogy találjam!

Eztán visszafelé vitt részegült szárnyam,

a kapuban szép tündér állt, már vártam!

Meg is látta, fel is lelte azt az írást nálam,

kérdés, hogy azt olvasta e rajta, ami vágya?

1999 - 2016