Ha te nem volnál

Előttem lépdelsz, csípőd köröket ír,

mosolyod, mint hűvös hajnali pír.

a kelő nap vakítón  perzselő pírja,

a veszett élet szavait mind felírja!

Ha te nem volnál,

hallanám, hogy az érzék rám kiált!

van más is, annyi mindent láthatnál!

Ha nem te volnál,

Nem csak a nesztelent hallanám,

s nem látnám csípőd körtáncát.

Látnám ezer virág pompáját, illékony fellegek nászát!

Hallanám a vonat füttyét, s ahogy az kattanva megáll.

Szagolnám frissen ölt füvek émelyítő, döglött  illatát!

Bőrömön érezném kósza szelek odavetett sóhaját.

De vagy,

nekem fekete hajad a szél,

piros ajkad ereimben a vér!

És szelíd szemed az anyaföld,

amely annyi bolond költőt ölt.

2016-06-12