Vágy

Vágyom rád, mint az utolsó holdsugár,

a kelni készülő, melengető nap után!

Mint a szélre, mi a vörös nap melegét,

csendesen, szelíd erejével fújja rád!

Mint az utolsó ember, a végső,

nagyot lobbanó gyufa láng után!

S ha nem jössz, olyan hideg lesz,

amilyen csak a  legutolsó éjszakán.

Mint a sínek a zakatoló, sívó vonatra,

mely lelküket, mozgásban, életben tartja!

Mint a hím farkas, a tépett, friss húsra!

Mint a nagy utazó, a legnagyobb útra.

Várlak is, mint első férfi az asszonyát,

mellkasomból tépek izzó nyoszolyát!

s ha nem jössz kivágom azt az óriás fát!

mi őrzi szívem, titkos, nemes hajlékát!

Vágyok rád, mint aki a vágy után,

mely szilaj, és száguldó mén talán!

Én mégis fogam szorítva felhágok rá,

s odaérek hozzád, csapzottan, sután.

1994.03.28 - 2016.06.18