II. Tufáni Királysága

 Valahol a hatalmas tölgyerdőben él egy Juharfa is, senki sem tudja, hogy került arra a helyre, s miképp pottyant oda a magja, melyből mára óriási fává cseperedett. Talán akkor kezdett iperedni, mikor is a Fofák csészealja hullott le valamikor régen a ciklámen csillagból.

< Kedves gyerekek! A Juharfa termése egy magocska melyen egy szárny található, s így az képes repülni a levegőben, hiszen pörög – forog, mint egy szélforgó! >

 Az egyik csintalan Fofa, akit Giginek hívnak, felült egy juharmagra, és a Kósza Szellőt használva, annak színes szárnyán a magasba emelkedett rajta és örömében kiáltozva, kurjongatva repült egyre magasabbra.

 Lenézett és fentről elébe tárult a Fofák földje, ahol is Tufáni Király uralkodott régóta. Sok-sok utcácskát látott, melyek színes kövekből vannak kirakva, és vékony fakéreg korlát szegélyezi azokat, hogy az idős Fofák kapaszkodni tudjanak séta közben, ha esetleg elfáradnak. Szétszórva virágoskerteket látott Gigi, melyekben a világ összes vadvirága nyílt, a szivárvány minden színében. Középen a játszótér helyezkedett el. Ez igen fontos helyük a Fofáknak, hiszen imádnak játszani. Volt itt libikóka, azaz mérleg hinta, aztán hosszú kanyargós csúszdák, melyeken éppen Fofa gyerekek csúszkáltak sikongatva. Mégis a libikóka a kedvenc játékuk, mert aki éppen felfelé lendült a hintán, az bukfencezett egyet a levegőben. Aki esetleg kettőt is tudott, arra csodálattal néztek a pajtások, nagy kerek szemeikkel. Érdekes játékuk a faktikázás! Ez egy labdajáték, később talán láthatjuk hogyan is játsszák.

  A játszótértől balra áll Tufáni Király trónusa. Vagyis inkább csak egy szék volt, mert a király egyszerű Fofa, és nem szereti a pompát. A koronáját sem hordja, csak ünnepeken, akkor is csak azért, mert a nép zúgolódott, na de hát már mégis, egy király hordjon már koronát, hisz azért király ugye? A hétköznapokon a szekrényében tartotta Tufáni a koronát, helyette egy piros kötött sapkát viselt, melyet Mantiska Mama készített neki a tavalyi születésnapjára. A trón mögött egy furcsa, s éppen nem odaillő dolog magasodott a falu fölé, egy csészealj! A Fofák között terjedő szóbeszéd szerint ebben a csészealjban, ami voltaképpen egy űrhajó, nos, ebben hullottak alá az égből őseik valamikor az idő kezdetén!

De ezen teli torokból kacagtak, ha szóba került, hisz már nem is hitte el senki, mert manapság csak eső elől húzódtak ide a Fofák!

Ugyanis ők nem házakban laknak, csak egyszerűen betakaróztak lehullott falevelekbe este, a fejük búbjáig, de csakis ha éppen fáznak, netán eső esik!

Tufáni Király szórakozottan császkált az utcán, és a kedvenc dalát dúdolgatta magában.

Kósza szellő, színes tánc,

Hűséges és kedves társ!

Tufáni kedvenc foglalatossága hogy énekelgetett, és újabb verseket költött, melyeket rendre el is énekelt népének. Ám ha ők unták, vagy nem értek rá, mert éppen színes kavicsokat gyűjtöttek az utcácskák csinosítására, akkor a király csak úgy magában is dúdolgatott.

 Hirtelen megtorpant Tufáni, és fennhangon kérdezte:

• No de hol lehet Csillámka? –  Nem tudom, már reggel óta nem látom ezt a lányt. Azt hiszem, elmegyek Mantiska Mamához, mindig ott lóg nála, és a Mama hihetetlen történeteit hallgatja a Csillagok Királyságáról, és hasonló badarságokat.

A Király fütyörészve elindult.

 Mantiska Mama más volt, mint Tufáni király! Sőt más Mint a Fofák! Ő ugyanis bogár, még pedig Imádkozó Sáska. Zöld színű sáska, mint a sáskák általában. De csakis ennyiben hasonlított a közönséges sáskákra! Háromszög alakú fején apró csápok, és nagy zöld gülü-szemek ülnek, vékony nyakán piros sál díszeleg.

Amely nagyon hosszú, ezért többször is át van tekerve rajta. Mantiska Mama kedvenc időtöltése, szenvedélye a horgolás. Ő horgolta Tufáni sapkáját is, és ő horgolja a sálját, mellyel van egy kis probléma. Sosem lesz elég jó, valami hibát mindig talál rajta, ezért sosem lesz kész. Mindig csak azt az egy sálat bontja szét és horgolja újra.

< A Mama nagyon régen a tölgyerdőben élt. Sokkal a Fofák érkezése előtt érkezett azon az egy juharmagon repülve, mely az óta nagyra nőtt, és az erdő összes fája nagyapjaként tisztelte a Vén Juhart! Mikor a Fofák megérkeztek, már itt találták Mantiska Mamát, és ha már itt volt, itt is maradt. Azóta is örök barátja a Fofáknak. >

• Szia Mantiska Mama! – Köszöntötte a Király barátját és bölcs tanácsadóját.
• Szervusz, kedves Tufáni! Mi járatban vagy? – Kérdezte a királyt, aki épp azzal volt elfoglalva, hogy egy harmatcseppet egyensúlyozott a kezén, és azt tükörnek használva gyönyörködött piros sapkájában.
• Öööö, csak azért jöttem, hogy megköszönjem ezt a gyönyörű sapkát, amit te kötöttél nekem!
• No de kedves Tufánim, már ezerszer megköszönted! – Kuncogott a Mama.
• Igen, de annyira jól áll nekem, hogy újra és újra meg kell köszönnöm neked. Igaz is, láttad ma már Csillámkát a lányomat? – Kérdezte Tufáni.

• Nem, ma még nem láttam. de nem is volt időm semmire, mert a sálamat kellett szétbontanom. Tudod már majdnem jó volt, de találtam rajta egy csomót! – Sóhajtotta Mantiska Mama.
• Kissé aggódóm miatta, reggel óta nem láttam. szerinted hová tűnhetett? – Kérdezte a Király.

Eközben apró zörejek hallatszottak a közeli fűcsomó alól, amit persze ők ketten nem hallottak, annyira bele feledkeztek a beszélgetésbe. Inci a törpecickány bujkált ott, és hallgatta a Király és Mantiska Mama diskurzusát!

• Lássuk csak! – morfondírozott a Mama. – Ha már reggel eltűnt, ahelyett hogy készülne az ünnepre, akkor valami nagyon fontos dologra készül. És a sálamat rá, hogy olyat készül tenni, ami nagyon, de nagyon veszélyes!
• Jaj, hol lehet az én imádott Csillámkám? – Aggódott az ősz Tufáni. – Biztosan azzal a rosszcsont Győzővel császkál valamerre! Rosszat sejtek, csak nem a „túlon túlra” készülnek?
• Nem tudom kedves Királyom, de ha így van, akkor nagy a baj, óriási veszélyben vannak a gyerekek! Kérdezzük meg Bódog Lovagot (Győző apját), mit tud a fiáról! – Kiáltott fel Mantiska Mama.

Inci, ahogy kihallgatta a beszélgetést, neki iramodott, szaladt sebesen árkon, bokron által, hogy figyelmeztesse a Királylányt és barátját Győzőt, a mindent legyőzőt!