Fogyó holdról történet   Szárnyaszegett álmok állnak, itt mellettem. Sárgán szegett szárnyon szállnak, hogy feledhettem? Pokoli szörnyek táncolnak, most elestem. Hóvá tart ez, s tart e még? Így leledzem.   Komor tölgyek erdejében, annak sűrű belsejében, egy szempár csillan az égen. Arc…

 Eredet Ajkad hozó párája, szép patakká ered! S boldogan csorog fülem titok barlangjába.   Hol a bongó cseppkövek, a Csodalény vízétől részegek! S e dőre káprázatban visszfényt csengenek. Neked!   kb. 2013  

Naplemente jön Tétova vörös láng rajzol, arcodra kósza vörös estét! Kínlódva erőlteti rád súlyos, vérbő, piros fénytestét.   Fekete fürtökben hull köréd, a láthatatlan sötét éj. Indulnál, de nincs hova! Most húnyt, s halott a fény.   Ezért ülsz itt tovább, és várod a rőt hajnalt. Lelked…

Megváltás két ütemben Behívó a jelöletleneknek!  Villogott vörösen a monitoromon a mondat. Álmodom, csak így lehet, hisz nekem nem szólhatnak, engem nem hívhatnak! Nem is tudják, hol vagyok, jelöletlen vagyok! De mégsem lehet álom, csak villog a felirat a szemem előtt, rőten ég a retinámba, marja…

Széltolt Az úton fekve, a repedt plexin át láttam meg őt, a férfit. Nehezen mozdul még a szemem is, szörnyen fáj az oldalam. Ismerős érzés ez, buktam el már párszor. Mért nem rohan hozzám? Hogy felsegítsen, hogy körülöttem jajveszékeljen? Egy kilométerkövön ül, arcát a kezeibe temeti, önmagába…

A felejtés hercege   „.Mindig gondoltam rád, Bárcsak mindig tudnád, Érted öltözött fel, Ez a Fagyott Világ!” /Omen – Fagyott világ/  A kórház udvarát napok óta belepte a hó, most is esik. Szakadatlanul, mintha csak azon erőlködne, hogy elfedje a barna világot, tisztába tegye a beteg földet,…

Kedves olvasóm! A nevem Borbély László, és már régóta írok, verseket, mesét, novellákat, melyek eddig csak engem szórakoztattak, illetve néhány közeli ismerősömet! Ezért úgy döntöttem, hogy közzéteszem itt a műveimet, talán másnak is tetszeni fog! (Az itt megjelent írások,mind kizárólag az én…